2010. február 12., péntek


Reményik Sándor:
Lefelé menet
Máté 17.

,,Elváltozék...'' Köntöse, mint a hó.
Olyan szép, hogy már-már félelmetes,
Mégis: a hegyen lakni Vele jó.
Maradni: örök fészket rakni volna jó.
De nem lehet. Már sápad a csoda,
Az út megint a völgybe lehalad.
Jézus a völgyben is Jézus marad.
De jaj nekünk!
Akik a völgybe Vele lemegyünk,
Megszabadított szemű hegy-lakók
Csak egy-egy csoda-percig lehetünk.
Elfelejtjük az elsápadt csodát.
És lenn, a gomolygó völgyi borúban,
Az emberben, a szürke-szomorúban
Nem látjuk többé az Isten fiát.

Testvérem, társam, embernek fia.
Igaz: a hegyen nem maradhatunk.
Igaz: a völgyben más az alakunk,
Nekünk lényegünk, hogy szürkék vagyunk.
Botránkozásul vagyok neked én
És botránkozásul vagy te nekem,
Mégis: legyen nekünk vigasztalás,
Legyen nekünk elég a kegyelem:
Hogy láttuk egymás fényes arculatját,
Hogy láttuk egymást Vele - a Hegyen.

Kolozsvár, 1931. február 22.
LEV TOLSZTOJ: MI A VALLÁS ÉS MI A LÉNYEGE?

De vajon létezik-e igazi vallás? Az összes vallás végtelenül eltér egymástól, és nincs jogunk, hogy bármelyiket is igazinak nevezzük csak azért, mert jobban megfelel az ízlésünknek" - mondják azok az emberek, akik a külső formájuk szerint tekintik a vallásokat, mint valami betegséget, amelytől úgy érzik, hogy már megszabadultak, de a többi ember még benne szenved. Ez azonban nem igaz: a vallások különfélék ugyan külső formáikat tekintve, alapvető elveikben azonban azonosak. És az összes vallásnak ezek az alapelvei képezik azt az igazi vallást, mely korunkban egyedül sajátja minden embernek, s egyedül ennek az elsajátítása mentheti meg a bajaiktól az embereket.
Az emberiség régóta él, és amilyen folyamatosan kidolgozta gyakorlati vívmányait, úgy lehetetlen volt, hogy ne dolgozza ki azokat a lelki elveket, amelyek életének alapját képezték, és az ezekből fakadó viselkedési szabályokat. Hogy az elvakult emberek nem látják ezeket, nem bizonyítja azt, hogy nem léteznek. Korunknak ilyen, minden ember számára közös vallása nem egy valamilyen vallás a maga sajátságaival és meghamisításaival, hanem azokból a vallási tételekből áll, melyek azonosak az összes elterjedt és általunk ismert vallásokban, amelyeket az emberi nem több mint 9/10 -e vall magáénak. Ez a vallás létezik, és az emberek csak azért nem durvultak még el véglegesen, mert minden nép legjobb emberei, ha öntudatlanul is, de ehhez a valláshoz tartják magukat, és ezt vallják; és csak az ámításnak az a szuggesztiója akadályozza meg őket, hogy tudatosan fogadják el, amelyet a papok és a tudósok gyakorolnak emberekre. Ennek az igazi vallásnak a tételei olyan mértékben jellemzők az emberekre, hogy akik megismerik őket, azok úgy fogadják el, mint amit már rég ismernek, és ami magától értetődik. Számunkra ez az igazi vallás a kereszténység, azokban a tételeiben, amelyekben egyezik a brahmanizmusnak, a konfucianizmusnak, a taoizmusnak, a zsidóságnak, a buddhizmusnak, sőt a mohamedanizmusnak nem a külső formáival, hanem az alapvető tételeivel. Éppígy a brahmanizmust, a konfucianizmust és a többit vallók számára is az lesz az igazi vallás, amelynek alapvető tételei egyeznek az összes nagy vallás alapvető tételeivel. Ezek a tételek pedig egyáltalán nem bonyolultak, hanem nagyon egyszerűek és érthetőek.
E tételek a következők: van Isten, mindennek az elve; az emberben benne van ennek az isteni elvnek egy részecskéje, melyet életével csökkenthet vagy növelhet magában; ahhoz, hogy az ember növelje ezt az elvet, el kell fojtania szenvedélyeit, és növelnie kell magában a szeretetet; ennek az eléréséhez a gyakorlati eszköz az, ha éppúgy bánsz másokkal, mint ahogy akarod, hogy veled bánjanak. Mindezek a tételek közösek a brahmanizmusban is, a zsidóságban is, a konfucianizmusban is, a taoizmusban is, a buddhizmusban is, a kereszténységben is, a mohamedanizmusban is.

.....

TANÍTÁS AZ IMÁDSÁGRÓL

A lélek, amely megtisztult egy erényekben gazdag életben, szemlélődő értelmének megrendíthetetlen nyugalmat ad, olyan lelki hangulatot, amely szükséges az imádsághoz.Az imádság a szemlélődő lélek beszélgetése az Istennel.
Szabad-e tehát hátratekintenie akkor, amikor Urához akar menni, s minden közvetítő nélkül akar vele érintkezni? Amikor Mózes az égő csipkebokorhoz akart közeledni, le kellett vetnie saruját. Hogyan akarod Őt szemlélni, aki minden gondolatot és minden érzelmet felülmúl, ha magad nem vagy szabad minden szenvedélyes indulattól: Először kérd a könnyek adományát, hogy a bánat föloldja szíved keménységét. Valld meg magadnak Urad ellen elkövetett bűneidet, hogy bocsánatot nyerjél tőle. Légy türelmes, és imádkozzál buzgón.
Távolítsd képzeletvilágodból a zavaró gondolatokat, és tegyél félre minden földi gondot, mert zavarnak, és gyöngítik erődet. Talán azt hiszed, az ördögök nem tudják, hogy forrón kívánkozol az igazi imádság után? A legkülönfélébb dolgokat keltik fel emlékezetedben, melyek mintegy kényszerből erőszakolják magukat rád. Arra törekednek, hogy felkorbácsolják az emlékezetet, amely aztán belekapaszkodik az emlékekbe, s arra készteti az értelmet, hogy azokat még egyszer átélje. Ha nem sikerül, bánat s gond tölti el.
Magában az imádságban pedig gonosz lelkek ilyen kísérletek és emlékek eredményeivel nyugtalanítják az emlékezetet, hogy ezekkel a zavarásokkal terméketlenné tegyék az imádságot. Kényszerítsd magad arra, hogy imádság közben lelked süketté és némává váljon. Akkor majd tudsz imádkozni.

(Evagriosz Pontikosz- Kis Filokália)